“Képzeld el, hogy egy cellában vársz a
saját akasztásodra.” Selwyn Strachan 1715 napot töltött halálra ítéltként Grenadában, végül 26 év után 2009-ben szabadult a börtönből. A Wire-nak elmesélte, ez az élmény hogyan tette a halálbüntetés eltörlésének szenvedélyes szószólójává úgy hazájában, mind az egész Karibi-térségben. Miért van a halálbüntetés ellen? „A halálbüntetéssel ártatlan életeket is kiolthatnak. 1986 és 1991 között Grenadában, a Richmond Hill Fegyházban tartottak fogva halálraítéltként. 1986 decemberében bűnösnek talált a bíróság 11 ember meggyilkolásában bűntettében, és kötél általi halálra ítélt 13 másik, korábbi kormány- és katonatiszttel együtt. Az Amnesty International szerint a perünk alapjaiban igazságtalan volt. A halálbüntetés kiszabása kötelező volt abban az időben, és a fellebbezésünk ellenére 1991. július 12-én ugyanaz a döntés született a fellebbviteli bíróságon is. 1715 napot töltöttem halálraítéltként, és ebből az utolsó 31 nap volt a legkegyetlenebb. A július 12-i ítéletet követő 72 órán belül már hozzákezdtek a bitófák felállításához, amik nem voltak messze a celláinktól. Képzeld el, hogy egy szűk cellában ülve várja a saját akasztását, miközben hallja a munkások bitófát kopácsoló hangjait. Az utolsó napokban olyan információkat kaptunk, hogy ötöt közülünk már előkészítenek az akasztáshoz. Egyikük bejött a cellámba, hogy elbúcsúzzon. Ma is élénken emlékszem, ahogy azt mondtam neki: “Ne add fel, még most, az utolsó pillanatban sem!” Meg voltam győződve, hogy valami történni fog, ami miatt leállítják a kivégzéseket. A hangos, nemzetközi kampány hatására, amiben az Amnesty International is részt vett, végül kegyelmet és életfogytiglani börtönbüntetést kaptunk, annak ellenére hogy ezt a kategóriát nem ismerte a grenadai jog.” Mit jelent Önnek az új „Nagy-karibi Térség Az Életért” halálbüntetés-ellenes hálózat? „A hálózat jól működik a nehéz körülmények ellenére. Ne felejtsük el, hogy egy olyan régióban tevékenykedik, ahol valamennyi angolul beszélő országban még mindig létezik halálbüntetés. Ráadásul a világon történt gyilkosságok 27%-át ebben a térségben regisztrálják, annak ellenére, hogy a világ lakosságának csak 8,5%-a él itt. A hálózat (https://www.facebook.com/GCFLife) kitűnő lehetőség információterjesztésre és vélemények megosztására, mindez hozzájárul a halálbüntetés eltörlése ügyéhez.” Milyen aggodalmai vannak a grenadai halálbüntetéssel kapcsolatban? „Úgy tűnik, hogy a témában egy helyben toporgunk. Bár országunkban 35 éve nem élnek ezzel a büntetéssel, mégsem szavaztuk meg a kivégzések végrehajtásának moratóriumáról szóló ENSZ-határozatot. Ez elég ellentmondásos. A kötelező halálbüntetés gyakorlata Grenadában már nem él (a törvény által meghatározott bűncselekmények, pl. emberölés esetén kötelezően kiszabandó az enyhítő körülmények figyelembe vétele nélkül). Tehát meglenne annak az előzménye, hogy lépünk a törvény teljes eltörlése felé. Ami nincs meg, az a politikai akarat, és megfelelő támogatottság sincs a témában.” Mit tesz azért, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását a halálbüntetésről? „Kimerítő erőfeszítéseket teszek azért, hogy a téma eljusson a médiába. De ez a munka még folyamatban van. A halálbüntetésnek még mindig nagyon nagy a társadalmi támogatottsága, mert a kampány még nem jutott el mindenhová. Ez a dolog kulcsa. De természetesen a Karibi-térségben uralkodó nem megfelelő szociális és gazdasági körülmények is komoly szerepet játszanak a halálbüntetés megítélésben. Azt hiszem, azért a vita lassan megfordul. A bíróságok az utóbbi 10 évben jelentős eredményeket értek el; a Pratt és Morgan ügyben Jamaikában vagy a Hughes és Spence ügyben Saint Luciában. Mindkét ítélet korlátozta a halálbüntetés használatát, bár nem tiltotta meg. De ez már egy pozitív lépés.” Milyen változást hozott a te életedben és az aktivista tevékenységedben az Amnesty International támogatása? Az Amnesty International támogatása nagyon sokat adott nekem, tekintve, hogy 26 évet börtönben töltöttem, abból közel 5 évet a kivégzésemre várva. Az Amnesty International soha nem ingott meg, és rendíthetetlen kampányt folytatott a halálra ítélésem ellen. Az Amnesty International végig küzdött az én és társaim szabadon bocsátásáért, mivel ügyünkben olyan tárgyalás után hozták meg a halálos ítéletet, aminek során figyelmen kívül hagyták a nemzetközileg elfogadott, emberi jogi normákat. Az Amnesty International életben maradásomban játszott szerepe hatalmas lökést adott a mai, halálbüntetés elleni aktivista munkámhoz.” Mit üzenne a halálsoron várakozóknak és az aktivistáknak, akik világszerte a kivégzések leállításra törekszenek? Üzenetem azok számára, akiket halálra ítéltek, egyszerű: Maradjon meg a hited, ne add fel a reményt, a Halálbüntetés Elleni Világkoalíció (www.worldcoalition.org) azért küzd, hogy megmentse az életedet! Az aktivistáknak pedig: Folytassátok nagyszerű, bátor munkátokat! Váljatok a „STOP CRIMES, NOT LIVES!” szellemiség részeseivé! Háttér: Halálos ítéletet általában emberölés esetén szabják ki, és kötél által hajtják végre. Néhány országban a hazaárulás és a terrorizmus olyan főben járó bűnnek számítanak, amiért halálbüntetés jár. Grenadában 1978 óta nem hajtottak végre kivégzést, így a gyakorlatban nem alkalmazzák a halálbüntetést. Emberölésért és hazaárulásért Trinidad és Tobagóban csak halálos ítélet szabható ki (kötelező halálbüntetés). Cselekedj most Október 10. – Halálbüntetés Elleni Világnap Írd alá a petíciónkat! https://civicrm.amnesty.hu/civicrm/petition/sign?sid=24&reset=1
Wire fordítás: Arnold Eszter
Amnesty International Magyarország aktivista
Tegyél te is az emberi jogokért – támogasd munkánkat!