Ki volt Herman Wallace?
A 71 éves Herman Wallace 41 évet töltött magánzárkában egy louisianai börtönben, végül elhunyt. Elvesztette a csatát a májrákkal, viszont megnyerte az igazságszolgáltatással szemben. Egyetlen vigasza az volt, hogy szabad emberként hal meg, igaz a kórházban, és nem otthon. Múlt héten egy szövetségi bíró érvénytelenítette halálos ítéletét.
Ez után, Louisiana állam – hűen önmagához, hisz végig azért harcolt, hogy Herman Wallace rács mögött maradjon – fellebbezést nyújtott be az azonnali szabadlábra helyezést engedélyező bírósági végzés ellen. Néhány órán belül ugyanaz a szövetségi bíró tagadta meg a fellebbezést, aki a halálos ítéletet érvénytelenítette, Louisiana államot pedig a bíróság megsértésével vádolta. Ez már elég volt ahhoz, hogy a hatóságok végre szabadon bocsássák Herman Wallace-t.
Ő azonban annyira gyenge volt már, hogy csak mentőautóval tudta elhagyni a börtönt, és innen közvetlenül a kórházba szállították.
A Herman Wallace-eset
A emberi jogok sorozatos megsértése az1974-es, mélyen elhibázott tárgyalással és a meghozott téves ítélettel kezdődött, majd folytatódott a 41 éven át tartó, embertelen és megalázó körülmények között letöltött fogsággal, és végződött a megkésett, végső diagnózis megállapításával, a betegség kezelésének elmulasztásával, majd Herman Wallace halálával.
Az Amnesty International négy éven keresztül kampányolt Herman Wallace teljes elszigeteltségének megszüntetéséért, majd előrehaladott májrákja diagnosztizálásától kezdve szabadlábra helyezéséért, hogy utolsó napjait szerettei körében tölthesse.
Az afroamerikai Herman Wallace-t egy börtönőr meggyilkolása miatt ítélte el egy kizárólag fehér férfiakból álló esküdtszék 1974-ben. DNS-bizonyíték, azaz a késen és a helyszínen talált vérnyomok nem támasztották alá bűnösségét. Később az is kiderült, hogy a koronatanú vallomását a hatóság vádalku formájában megvásárolta.
Az ügyészi kötelességszegés, illetve az alkotmányos jogsértések súlyossága miatt 2006-ban egy állami bírósági felügyelő indítványozta Herman Wallace ítéletének felülvizsgálatát, azonban a Louisianai Legfelsőbb Bíróság indoklás nélkül megtagadta a fellebbezést.
2009-ben Herman Wallace az ügyét érintő jogorvoslati kérelemmel a Szövetségi Bírósághoz fordult. A határozat megsemmisítette az ítéletet azzal az indokkal, hogy az 1973-as esküdtszékből módszeresen kizárták a nőket. Ez a szabálytalanság csak egy a sok közül, ami az ügy során előfordult.
Herman Wallace közvetlenül a gyilkosság után egy apró, 2×3 méteres magánzárkába került, ahol napi 23 órát töltött. Megtagadták tőle az értelmes szociális kapcsolatokhoz, munkalehetőséghez, képzéshez vagy rehabilitációs programhoz való hozzáférést. Magánzárkában töltött 41 éve alatt napi egy órát engedélyeztek számára cellán kívül, amit mosakodással és magányos elfoglaltságokkal tölthetett. A nemzetközi jog szerint ezek a feltételek kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot jelentenek.
Az Amnesty International csupán egyetlen olyan személyről tud az Egyesült Államokban, akit régebb óta tartanak fogva hasonló mostoha körülmények között.
A kegyetlen körülmények között, 41 évig tartó fogság igazságtalanságának elfedése érdekében Herman Wallace-tól megtagadták az elítélésének felülvizsgálatára irányuló törekvéseit. 1972 óta a börtön belső bizottsága több mint 160 alkalommal erősítette meg a magánzárkára vonatkozó saját döntését.
Ez nem alapulhatott rossz magaviseletén, hisz a börtön nyilvántartásai azt bizonyítják, hogy évtizedek óta nem követett el semmilyen komoly fegyelmi jogsértést, illetve a mentális egészségére vonatkozó feljegyzések szerint nem jelentett veszélyt önmagára vagy másokra. Ő végig kitartott ártatlansága mellett. Hitte, hogy a Fekete Párduc Pártban való részvétele miatt keverték gyanúba. A politikai pártnak az volt a célja, hogy a börtön rabjait egyesítve harcoljon az intézményen belüli gyakori szexuális zaklatások és erőszak ellen.
Nekrológ
Herman Wallace tartós elszigetelésének soha nem volt meg a jogilag alátámasztott indoka. A louisianai hatóságok alapvető jogot sértettek, mely szerint függetlenül a büntetés jellegétől minden fogolynak kijár az emberséges bánásmód.
A májrák júniusi diagnosztizálása előtt Herman Wallace életkörülményei már egyértelműen befolyásolták fizikai és mentális egészségét. 2007-ben egy szövetségi bíró már kimondta, hogy fogva tartási körülményei megfosztják az alapvető emberi szükségletektől, a börtön tisztviselőinek pedig tudatában kellett volna lenniük azzal, hogy az ilyen jellegű bánásmód súlyosan károsíthatja a fogoly fizikai és mentális egészségét.
A megkésett diagnózist követően, 2013 júniusában, amikor Herman Wallace már több mint 20 kg súlyveszteséggel küzdött, átszállították a magánzárkából egy közepes biztonságú hálóterembe a börtön gyengélkedőjében. Ügyvédei szerint a börtönhatóságok a diagnózis előtt és után is kifogásolható minőségű egészségügyi ellátásban részesítették.
Herman Wallace-t nem engedték szabadon a börtönből, hogy családja körében halhasson meg, annak ellenére, hogy több mint 110 ezer ember csatlakozott a Louisiana kormányzójához benyújtott petícióhoz.
Tegyél te is az emberi jogokért – támogasd munkánkat!