Sorsok a fogolytáborból.
Az éhségsztrájkoló guantánamói foglyok között van Obaidullah, egy afgán férfi, aki tárgyalás nélkül van amerikai katonai fogságban, mióta 2002. július 21-én egy éjszakai razzia során letartóztatták családi otthonában, Afganisztánban. Közel 11 év alatt nem folytattak ellene büntetőtárgyalást, az ellene felhozott vádakat független bíróság előtt nem vizsgálták. Lánya, aki 2 nappal letartóztatása előtt született, ma már elmúlt 10 éves. Obaidullah maga 19 éves volt, amikor amerikai fogságba esett, és ma már közel 30.
2013. március végén azt mondta az ügyvédjének: „Kezdek elveszteni minden reményt, mert már majdnem 11 éve vagyok bebörtönözve, és még mindig nem tudom, mi lesz a sorsom.” Elmondta, hogy nem vett részt a korábbi éhségsztrájkokban, de úgy érezte, muszáj cselekednie, miután elmondása szerint megalázó módon átkutatták a cellákat 2013. február elején.
Obaidullah ügyvédjeinek késő áprilisi üzenete szerint „az április 13-i razzia után, amely során a börtönőrök minden éhségsztrájkolót magánzárkába dugtak, 2 hétig nem volt fogkeféje vagy fogkrémje, sem körömvágója vagy szappanja. A zuhanyt és a kikapcsolódást gyakran az éjszaka közepén ajánlották fel neki, így ezek és az alvás között kellett választania. Az őrök hangosan zajonganak, hogy a foglyok ne tudjanak mélyen aludni”. Ha ezek az állítások igazak, akkor úgy tűnik, a tiltakozása miatt büntetik.
Egy másik éhségsztrájkoló férfi a jemeni nemzetiségű Musa’ab Al Madhwani. 3 évvel ezelőtt a szövetségi bíró a Guantánamóba érkezése előtti titkos letartóztatására, kínzására és más, amerikai fogságban elszenvedett bántalmazására vonatkozó állításokat „hihetőnek” találta.
Egy 2013. márciusi, eskü alatti vallomásában Musa’ab Al Madhwani ezt mondta: „ Mindkét szülőm meghalt, amíg én a guantánamói-öbölbéli börtönben voltam. Várták, hogy hazajöjjek, és most elmentek. Félek, hogy az egész családom halott lesz, mielőtt kiengednek ebből a börtönből. Én, és más férfiak itt a börtönben, teljesen reménytelennek érezzük a helyzetet. Meghatározatlan időre fogva tartanak minket, vád nélkül… Nincs okom rá, hogy azt higgyem, élve hagyom el ezt a börtönt.”
A „csövön táplált” foglyok között van Fayiz al-Kandari, egy kuvaiti állampolgár, akit 2002 májusa óta tartanak fogva Guantánamón vád és tárgyalás nélkül, miután ideszállították Afganisztánból. Egy másik „csövön táplált” fogoly Uthman Abdul Rahim Mohammed Uthman, egy jemeni állampolgár, akit 2001 októberében vettek őrizetbe a pakisztáni hatóságok, 2002. január 16-án adtak át az Egyesült Államoknak és vittek Guantánamóba. Azóta is vádemelés vagy tárgyalás nélkül tartják fogva. 2010-ben egy szövetségi bíró jogtalannak találta a fogva tartását, azonban a kormány fellebbezett és másodfokon a bíróság megsemmisítette a döntést.
Egy másik jemeni fogolynak, Samir Naji al Hasan Moqbelnek az erőszakkal való etetésről szóló beszámolója áprilisban jelent meg a médiában. „Soha nem felejtem el az első alkalmat, amikor feldugták a tápcsövet az orromba. El sem tudom mondani, milyen fájdalmas az ilyen módon való erőszakos etetés. Ahogy betolták, úgy éreztem, mindjárt elhányom magam. Hányni akartam, de nem tudtam. Borzalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban, a torkomban és a gyomromban. Soha nem éreztem még ilyen fájdalmat előtte. Senkinek nem kívánom ezt a kegyetlen büntetést. Még mindig erőszakkal etetnek. Naponta kétszer egy székhez kötöznek a cellámban. A végtagjaimat és a fejemet leszíjazzák. Soha nem tudom, mikor jönnek. Néha éjszaka jönnek, akár éjjel 11-kor is, amikor alszom.”
Az orvosok világszervezetének nyilatkozata az éhségsztrájkolókról kijelenti, hogy „az erőszakos etetés soha nem fogadható el etikailag. Még ha jó szándékú is, a fenyegetés, kényszerítés, erőszak vagy fizikai kötelékek által kísért etetés az embertelen és megalázó bánásmód egy formája. Ugyanígy elfogadhatatlan, ha néhány foglyot etetnek kényszerrel azért, hogy a többi éhségsztrájkolót megijesszék vagy kényszerítsék a böjtölés befejezésére”.
Míg az amerikai tisztségviselők által a közelmúltban tett kijelentések óvatos optimizmusra adnak okot, a legalább néhány letartóztatás megoldása felé való előrelépéssel kapcsolatban, a kormányzat még mindig nem az emberi jogi szempontok figyelembe vételével közelít Guantánamo bezárásának kérdéséhez. Ehelyett nemzeti érdekként beállítva, az egyoldalú és hibás „háborús jogi” szempontrendszere szerint. Amíg nem változtat a hozzáállásán és nem ismeri el nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, továbbra is esély marad arra, hogy néhány fogoly katonai bizottság előtt történő igazságtalan tárgyalása, és a meghatározatlan idejű fogság folytatódni fog, ha Guantánamót bezárják, akkor máshol.
Az utóbbi hetekben több kérvény is érkezett az amerikai kormányhoz a fogva tartások megoldása ügyében, többek között az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosától, az ENSZ Önkényes Fogva tartás Munkacsoportjától, három ENSZ Különleges megbízottól (akiknek a hatásköre lefedi a kínzást és más embertelen bánásmódot, az egészségügyet, a terrorizmus elleni harcot és az emberi jogokat), és az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságától.
Csatlakozz nyílt levelünkhöz, amit az USA elnökének, valamint védelmi és külügyminisztereinek küldünk el.