Mint minden évben, idén is egyik legnagyobb támogatást szerző projektünk az adó 1 százalékához kötődik. Kampányvideóinkban aktivisták, tagok, önkéntesek, Németh Juci és az iroda munkatársai, elnökségi tagjai is szerepeltek. Az igazán nagy munka azonban a háttérben folyt. Bíró Dénes, az Amnesty International Magyarország tagja és lelkes aktivistája óriási szerepet vállalt az előkészületektől egészen a videó közzétételéig. Önkéntes munkájával hatalmas segítségünkre volt, amelyet ezzel az interjúval is szeretnénk megköszönni neki.
Hogy kerültél az Amnestyhez? Mesélj egy kicsit magadról. Először akkor vettem részt egy Amnesty-s eseményen amikor megkértek, hogy segítsek a Budapest Pride-on a monitoring során. Akkor választottam egy nekem tetsző feladatot: az ellentüntetők és a tüntetés tágabb környezetét kísértem figyelemmel egy cseh önkéntes társaságában. Később önkéntes voltam fesztiválokon, dokumentáltam az Amnesty rendezvényeit, legutóbb épp a Slamnesty című slam poetry estet, mely a közgyűlést követte.
A végzettségem dramaturg és dramaturgként, dokumentátorként, videós technikusként dolgozom egy független színházi társulatnál. Ennek is köszönhető, hogy az Amnesty egyre inkább az életem meghatározó részévé vált, hiszen a PanoDráma dokumentarista színházi előadásokat készít és a két fő projekt nagyban kapcsolódik az Amnesty kutatómunkájához és kampánytémáihoz. A Szóról szóra című, cigánygyilkosságokról szóló, interjúk és eredeti szövegek alapján készült előadással megjártuk Strasbourgot és Prágát, ősszel Lyonba megyünk, itthon a Trafó és a Nemzeti mellett Szegedre és Miskolcra is eljutott az előadás. A másik
darab a 174/B, ami a közösség tagja elleni erőszakkal vádolt sajóbábonyi férfiak ügyéből
önálló kutatás során, részint a Miskolcon zajló per alapján készült és a Trafós premier után ősszel a Jurányiban szeretnénk tovább játszani.
Milyen projektekben vettél részt az Amnesty-n belül? Mit gondolsz, mivel tudod legjobban segíteni a szervezet munkáját?
Emberi jogi Dixit a Gödör Kempingben az AI sátornál
Számos izgalmas és aktív tevékenységben veszek részt az Amnestyben, például most az 1% kampányban Bálint Csabával és profi filmes csapatával illetve majd’ húsz önkéntessel együtt. De a már említett monitoring tevékenység is van annyira fontos, mint egy egyszázalék-kampány. A monitoring tüntetések felvonulások, egyéb események megfigyelése. A hatóságok és tüntetők közötti viszonyt illetve a tüntetők és ellentüntetők viselkedését “monitoringozzuk”, hogyan képesek egymás mellett meglenni, történik-e valamilyen atrocitás, szükséges és arányos módon lépnek-e fel a hatóságok, vagy ellenkezőleg. Képi és
szöveges dokumentációt készítünk a tapasztalataink és a látottak alapján. Ha adott esetben
eszkalálódik a helyzet, a feladatunk, hogy szemtanúként megfigyeljük a történteket. Ez
megelőzést is jelent: ha valami érdemlegeset tapasztalok, szólok a monitoring
csapatom vezetőjének, aki kapcsolatban áll az ügyeletes rendőrtiszttel, így megelőzhető a helyzet súlyosbodása. Utólag jelentés készül, ami megállapítja, történt-e jogsértés vagy minden rendben zajlott le. A 2012-es Pride-on például semmilyen atrocitás nem érte a felvonulókat, az ellentüntetők ugyanakkor elállták az útjukat a Kossuth téren, ahol az oszlatás során voltak forró percek, de végül csak egy állcsúcson rúgott rendőrkutya sérült meg egy ellentüntető bakancsától.
Mi jut eszedbe az emberi jogokról? Mit jelentenek számodra?
Az emberi jogok… ez egy nagyon jó kérdés. Talán olyan, mintha megkérdeznék tőlem, hogy milyen a viszonyom a vízhez. És akkor mondhatnám, hogy nem szeretek megázni, de szeretek úszni. Közös, hogy a vizet akár az emberi jogokat akkor vesszük igazán észre, amikor hiányoznak. Sokakban fel sem merül soha, hogy Amnesty-tag legyen, leéli úgy az életét, hogy valójában egyszer sem érzi sem a munkahelyén, sem az otthonában, se az utcán, hogy korlátozzák emberi jogaiban, nem érzi, hogy sérül bármilyen olyan joga, ami az önkifejezéshez, az emberhez méltó élethez kell, és ezért aztán nem is lesz tag. Pedig tagnak
kéne lennie.
Miért? Az ilyen embereknek, aki az életük egyik területén sem érzik azt, hogy az ő jogaik sértve lennének, nekik miért kéne tagnak lenniük vagy az adójuk 1%-át az Amnestynek adományozniuk?
Mert nem magán akar segíteni, nem magát akarja privilégiumokkal megerősíteni, hanem a társadalom tagjaként szolidaritását fejezi ki ezzel az emberi jogoktól megfosztottaknak. Ideális esetben olyan társadalomban élünk, ahol a gazdag segíti a szegényt, a centrum valamennyire a perifériát, az emberek túllátnak a saját életük szűk határain. Akinek több jutott akár anyagi javakból, akár társadalmi megbecsülésből, azért pontosan tisztában van
azzal, hogy az emberi jogok folyamatosan, minden percben sérülnek valahol a világban: egy
hajléktalané az aluljáróban, egy cigánysoron élő gyereké a szegregált iskolában, egy munkát kereső vagy közmunkás szegényé és így tovább.
Kellenek a professzionálisan működő, hatékonyan kommunikálni képes jogvédő szervezetek, hogy kiállhassanak olyan emberek jogaiért is, akiknek a hangját másképp nem hallani. Nem arról van szó, hogy amint engem jogellenesen kilakoltatnak, vagy ha a rendőr vegzál
akkor megyek és tag leszek, mert nekem sérült az emberi jogom, egyszerűbben: engem meg kell védeni, tehát tag leszek és akkor onnantól kezdve én védve vagyok. Egyáltalán nem. Sokkal inkább arról, hogy létezik empátia és szolidaritás, és ennek egyfajta kifejeződése lehet az Amnesty-tagság, vagy a szervezetnek nyújtott támogatás. Ezáltal bárki segíthet eljuttatni emberi jogaikban korlátozott társaik hangját a szélesebb nyilvánosságig. Ha most megkérdezed, mik az emberi jogok, akkor is azt mondanám, hogy olyan mint a víz, ami addig nem zavar, amíg van elég, de csak fogyjon el, csak ne juss hozzá pár órára, máris kaparod a falat a hiányától.
Eddigi tapasztalatod során, mit láttál, milyen eredményeket ért el az Amnesty különböző emberi jogi ügyekben?
Nagyon sok eredménye van az Amnesty munkájának. Nekem, mint Amnesty tagnak, jó látni, hogy a jelenlegi magyar kormány például nagyon megbecsüli az Amnesty-t. Nincs az az Amnesty sajtóközlemény, amire ne születne egy kormányreagálás olyan témákban, mint például a romakampány, vagy az LMBT közösségért folytatott kampány. Amnestysnek
lenni azt is jelenti, hogy egy fontos történetnek lehetsz a részese, hiszen még a magyar kormány is lesi minden szavad, és ha támadod vagy kritizálod az alkotmányos jogok csorbítása, a médiaszabadság, vagy a kisebbségek helyzete miatt, akkor arra jönnek a cáfolatok, sőt a végén már a kormánypárt fiókszervezete is tüntet ellened.
Szerinted milyen tévhitek vannak az Amnesty-vel kapcsolatban?
A legnagyobb tévhit az, hogy az Amnesty nem foglalkozik magyar dolgokkal, hogy Amnesty külföldi érdekeket képvisel, hogy az Amnesty azért létezik, hogy a magyarságot besározza. Sokan úgy vélik, hogy ha a kormányt támadod, akkor a nemzetet támadod, hogy külföldi érdekeket szolgálsz, külföldről kapod a pénzedet. Azt kell megérteni, hogy addig, amíg Magyarországon nem tartja elég sok ember fontosnak azt, hogy támogassa az Amnestyt, hogy taggá váljon, és nem válik nagyobb arányban önellátóvá, addig a nemzetközi szervezet által meghatározott témák mentén működik az itthoni iroda. Saját kutatások, specifikusabb témák akkor jöhetnek, amikor itthonról is emberek ezrei, akár tízezrei válnak a mozgalom részévé. Szeretném hinni, hogy ez a közeljövőben valósággá válik.
Az iroda és a londoni, brüsszeli központok kölcsönhatásban működnek. Nincs tehát cenzúra, felülbírálás a működés során: ha valamit fontosnak talál, a magyar Amnesty azzal foglalkozni is fog. De ha nincs elég belföldi forrás, nem tud minden témát érinteni és szelektálni kénytelen. Mégpedig úgy, hogy olyan betöltetlen területeket keres a hazai emberi jogi horizonton (LMBT, romaügyek, gyűlöletbűncselekmények - rasszista erőszak), amiknek nagyobb szüksége van képviseletre. Érdekes tévhit, hogy az Amnesty nem foglalkozik magyar dolgokkal. Az igazság az, hogy az Amnesty International Magyarország egy globális szervezet helyi leágazása, ami annyira képes helyi kérdésekkel foglalkozni, amennyire az érintkezik a hárommillió tagból álló közösség által meghatározott kampánytémákkal. Tévesen gondolják, hogy az Amnesty egy liberális, cionista bagázs, és csak a Fidesz vagy a Jobbik ellen szólal fel és mással nincs baja. Egyszerűen nem ez számít. Nem azon múlik, hogy baloldali vagy jobboldali valaki, az emberi jogokat bárki megsértheti és bárki meg is óvhatja.
Az interjút készítette Nerissa Latchis, az Amnesty International Magyarország gyakornoka.