A tények:
Halálra ítélte az indiai bíróság azt a négy férfit, akiket egy 23 éves egyetemista lány csoportos megerőszakolásával és megölésével vádoltak meg. A hat elkövető közül egy még márciusban megölte magát a cellájában, míg a fiatalkorú elkövetőt 3 év javítóintézetben letöltendő büntetésre ítélte a bíróság augusztus végén.A négy férfi végig tagadta a bűnösségét. Az ítélet nem jogerős, az ügy először automatikusan a fellebbviteli bíróság elé kerül, majd onnan – ha az ítéletet helybenhagyják – a Legfelsőbb Bírósághoz lehet majd fellebbezni. Az elkövetők elnöki kegyelemben is részesülhetnek, így az ügy akár még évekig is húzódhat. Az eset óriási felháborodást váltott ki Indában és a nemzetközi közvéleményben egyaránt, az eset hatására szigorítottak a büntetési tételeken is, így vált lehetővé, hogy a támadókat halálra ítéljék. India eddig már kétszer szavazott az ENSZ határozat ellen, amelyik felfüggesztené a halálbüntetések alkalmazását.
A halálbüntetés egyenlő az emberi jogok megtagadásával, hidegvérrel elkövetett gyilkosság, amelyet az állam az igazságra hivatkozva követ el. A halálbüntetés sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert emberi élethez való jogot.
Az Amnesty International a körülményektől és az elkövetett bűncselekmény természetétől függetlenül ellenzi a halálbüntetés alkalmazását.
Vélemény: Gubán Dorottya
Indiai útjaim során jellemző figurái az utcaképnek a triók, amelyekben a tiszteletreméltó nagymama száriban sétál lánya társaságában, aki bő nadrágot és térdig érő inget visel felsőtestét színes sállal takarva, köztük pedig a tizenéves lányunoka megy leengedett hajjal farmerben és szűk felsőben. Ez a kép kiválóan jellemzi a gyökeres változásokat, amelyeken az istenek gyermekeinek országa jelenleg keresztülmegy.
Nem véletlen, hogy a hölgyek öltözködésével szemléltetem a társadalmi változásokat, hiszen az oly gyakorivá vált nők elleni erőszakos bűncselekmények okaként sokan a nők kihívó öltözködését teszik. Hiszen az indiai férfiak ahhoz vannak szokva, hogy a hölgyek erkölcsösen eltakarják bájaikat, ezek a mai lányok maguknak keresik a bajt a viselkedésükkel! Csakhogy a jelenlegi eset áldozata éppen egy erkölcsös diáklány, ezt hogy magyarázzák? Én úgy gondolom, hogy a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik, és a megoldása is összetettebb annál, hogy mostantól minden utcára kimerészkedő nőt talpig beburkolnak.
Hihetetlen sebességgel árad a nyugati kultúra Indiába, a szexuális szabadság és a nemi egyenlőség kultúrája. A fiatalokra különösen nagy hatással van a média: a fiúk fokozatosan lecserélik a szobájuk faján az erős és hűséges majomisten, Hanumán képét színészek és rapperek posztereire, a lányok pedig úgy szeretnének kinézni, mint Carrie Bradshaw. Azonban ez a nyitott szemlélet keveredik a hagyományos értékekkel és családmodellel, és a kettő folyamatos ellentmondásban áll egymással. Egyrészt folyamatosan látják a fiatalok a szexualitáson alapuló nyugati reklámokat és filmeket, másrészt a szigorú vallásos nevelés miatt elképzelhetetlen, hogy szerelmi kapcsolat alakuljon ki egy lány és egy fiú között. A hagyományos modell – amelyben a felnőttek még fiatalon rendezett vagy szerelmi házasságot kötnek, és ezáltal kerülnek egészséges párkapcsolatba – nem működhet, ha már egészen fiatal koruktól árad a médiából a gyerekek felé a túlfűtött szexualitás. Ráadásul a tizenévesek nem részesülnek megfelelő felvilágosításban, és ez az állapot már önmagában elég ahhoz, hogy egy szexuálisan frusztrált generáció jöjjön létre.
Másrészt a fiúk sokszor azt látják otthon, hogy a férfi az úr a háznál, a nők dolga a háztartás vezetése, a gyermeknevelés, és a férj szolgálata. A szegényebb családokban pedig még szomorúbb a kép, az sem ritka, hogy anyagi okokból csak a fiúkat küldik iskolába, a lányok az anyjukkal együtt pedig éhbérért dolgoznak. Az indiai szentírások szerint a nők lényüktől fogva ANYÁK, és ezért minden hölggyel olyan tiszteletteljesen kell viselkedni, mint a saját édesanyánkkal. Sajnos manapság a nők iránti tisztelet csökkent és gyakori a családon belüli erőszak. Ha viszont a fiúk azt látják, hogy a saját anyukájukat bántalmazzák és semmibe veszik otthon, akkor ők ugyanígy fognak cselekedni más nőkkel.
Az eredmény tehát egy olyan generáció, amely tele van szexuálisan túlfűtött, de vágyaikat megélni nem képes fiatalokkal, akik bizonyos esetben otthonról is a nők bántalmazásának modelljét kapják. Ez pedig nagyon veszélyes kombináció. Én minden évben legalább egy hónapot Mysore-ban, az astanga jóga fővárosába töltök, ahová százával özönlenek a világ minden pontjáról a tanulni vágyó jógások. Szinte minden hölgy tudna közülünk olyan esetet mesélni, amelyben a helyi férfiak zaklatták őt. A leggyakoribbak „ártatlan esetek”: „csupán” illetlen beszéd, követés vagy tapogatás, de sajnos történnek ezeknél súlyosabb bűncselekmények is. Sok férfi pedig úgy vélekedik, hogy ezek az erkölcstelen nyugati lányok még biztosan örülnek is az ilyesfajta figyelemnek, máskülönben rendesen felöltöznének, és nem nevetgélnének az utcán. Szerencsére sok áldozat a rendőrséghez és helyi civil szervezetekhez fordult, és talán már látszik a kiút az alagút végén. Helyi önkéntesek több gyűlést rendeztek, ahol igyekeztek megoldást találni a problémára. Egyrészről sikerült elérniük a fokozott rendőri jelenlét biztosítását a kritikus területeken, másrészt a lakosságot is kérték, hogy figyeljenek egymásra, és az ügyek eltussolása helyett tegyenek bejelentést, és segítsenek a tettesek kézre kerítésében. A felelősségteljes összefogás hatására az esetek száma az utóbbi évben jelentősen csökkent.
Emellett a 2012. decemberi eset kapcsán az egész országban elindult a „Man Up India” mozgalom, amelynek a megelőzést tűzte ki céljául a fiatal fiúk oktatása és felvilágosítása által. India rendkívül családcentrikus ország, és ez a csodálatos tulajdonsága minden bajra gyógyír lehet. Most az egész ország feladata bizonyítani, hogy az indiai családokban anyaként tisztelik a nőket, és megértik a fiatal fiúk és lányok nehézségeit ebben a rohamosan változó világban. El kell fogadniuk a változást, amelyet a nyugati kultúra gyakorolt a párkapcsolatokra, és meg kell találniuk az egyensúlyt a szabadság és vallásos erkölcsösség között. Segíteni kell a mélyszegénységben élőknek, hogy ugyanezen elvek szerint tudjanak élni, és ne a kislányokat küldjék dolgozni azért, hogy a fiúk iskolába járhassanak. A halálos ítéletek csak erőszakkal válaszolnak az erőszakra, a félelemkeltés nem fog visszatartó erővel bírni. Végleges megoldást csak a társadalmi összefogás és a nők egyenjogúságának kiharcolása jelenthet.
Gubán Dorottya
Amnesty International Magyarország aktivista
Tegyél te is az emberi jogokért – támogasd munkánkat!