Múlt évben futótűzként terjedtek a felvételek arról, amint egyiptomi katonák kegyetlenül bántalmaznak egy „piros csuklyás nőt” egy tüntetés folyamán. Azza Hilal Szulejmán ma a katonaságot pereli. Clare Fermont-nak, a WIRE főszerkesztőjének mesélte el történetét.
Azza Hilal Szulejmánt tavaly a „piros csuklyás nőként” ismerte meg a világ. Videófelvételeken látszik, ahogyan segít egy másik nőnek, akinek fedetlenné vált az alsóneműje, miközben egyiptomi katonák bántalmazták és vonszolták egy tüntetés során. Később Azzát is olyan durván megtámadták, hogy majdnem életét vesztette.
Kairóban, Azza otthonában beszélgettem vele azokról az eseményekről, melyek az egyiptomi felkelés kezdete óta megváltoztatták az életét.
Ez az életerős 49 éves nő katonacsaládban nevelkedett – az apja, két nagybátyja és két bátyja is az egyiptomi hadsereg tábornokai. Elég átlagos életet élt egészen a január 25-i forradalomig, ami teljesen felfordította az életét.
„Olyan ártatlan voltam” – mondta. „2011. január 28-án busszal mentem a Harag Napja tüntetésre. Láttam a demonstrációt, ezért megkértem a sofőrt, hogy álljon meg. Ahogy sétáltunk, a számunk egyre csak nőtt. Nagyon boldog voltam.”
Hamarosan tanúja lett annak, ahogy a biztonsági erők példa nélküli erőszakot alkalmaznak a tüntetőkkel szemben, ahogyan lőnek rájuk és ütlegelik őket. Azzát könnygázzal árasztották el.
„De mindnyájan rendkívül bátrak voltunk” – mondta. „Folyamatosan próbáltam utat törni magamnak a rohamrendőrök között, akik kisebbnek tűntek, mint én. Megpróbáltam megmenteni egy bevásárlószatyrot cipelő fiatal fiút, akit a rendőrök lefogtak.”
A bátorság és düh, amit azon a napon érzett, azóta sem hagyta el.
2011. december 17-én egy másik tüntetéshez is csatlakozott Kairó kormányzati irodái mellett. Azza ekkor látta meg a fiatal nőt, akit a biztonsági erők bántalmaztak és akinek az alsóneműjét is felfedték. Rávetette magát, hogy megvédje. A katonák ezután őt is megtámadták – a könyörtelen bántalmazásáról pedig videó is készült.
A következő dolog, amire Azza emlékszik, az, hogy a kórházban ébredt. Eltörött a koponyája és az arca annyira feldagadt, hogy szinte felismerhetetlenné tette. Egy hétig kómában feküdt; az orvosok azt mondták a családjának, hogy készüljenek fel a legrosszabbra.
„Az elején a fájdalom annyira szörnyű volt, hogy előfordult, hogy sikítva ébredtem, és nagyon sokszor elájultam. De rengeteg barát és rokon segített.”
Ezeknek a barátoknak az egyike hamarosan a vőlegényévé vált. „Ő igazán mellettem állt, ugyanaz volt a véleményünk a forradalomról és az igazságról – mosolyog. - Fülig szerelmes voltam belé.”
A férfit 2012. május 2-án lőtték le Kairó Abbaszia negyedében a Védelmi Minisztériumban tartott ülősztrájk során olyan „orgyilkosok”, akiket a katonaság Azza szerint arra használt, hogy „elvégezzék a piszkos munkát.”
„Ez, és nem is annyira a saját ügyem volt az, ami arra késztetett, hogy felvegyem a harcot az igazságért a katonaság által elkövetett rengeteg bűnügy miatt” – mondta.
Közvádas eljárást indított az őt ért támadás miatt, de semmi sem történt. Elszántan keresi az igazságot, és megfogadta, hogy ha szükséges, akár nemzetközi szervek elé is viszi az ügyét.
A többi aktivista nőhöz hasonlóan, akikkel Kairóban beszélgettem, Azza sem annyira a maga igazságáért harcol, mint másokéért. Igazságszolgáltatást követel a kopt keresztényeknek, akiket Kairóban öltek meg 2011. október 9-én. Emellett mindenkinek, aki a felkelés során – vagy azután – vesztette életét vagy sérült meg.
Azt kérdeztem, optimista marad-e. „Persze – válaszolta. – A forradalom előtt minden nagyon lehangoló volt. Rengeteg igazságtalanság és teher volt rajtunk. Volt, hogy kétségbeestem és úgy gondoltam, nincs kiút. Most tele vagyok reménnyel.”
A szavai még mindig visszahangoznak: „Ne add fel a jogaidat. Csak akkor vannak jogaid, ha harcolsz értük. És minél inkább támogatjuk egymást, annál erősebbek vagyunk és annál többre jutunk.”
Fordította: Békéssy Zsuzsanna önkéntes fordító
Lektorálta: Poncsák Réka önkéntes lektor